Minaret - Eger

Minaret bemutatása

A minaret a hajdani Kethuda dzsámihoz tartozott. 40 méter magas, 1596 körül épült, csúcsa 1896-ból való. Az erkélyre 98 csigalépcső vezet fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. A hódoltság után 400 ökörrel akarták ledönteni. A mináré a XVII. századi török építészet ma is álló legészakibb emléke. A müezzin – a minaret teraszáról - naponta ötször hívta imára az igazhitűeket.

Leírása:
A mináré gondosan faragott vöröses homokkő kváderekből épült. A tizennégyszög alaprajzú építményt többszörösen tagolt, sztalaktitokból képzett konzolsorral alátámasztott körerkély tagolja, amelyre a mináré belsejében elhelyezett csigalépcsősor vezet fel.

A lábazaton ismétlődő kettős tagolású szamárhátívvel lezárt tükörmező sor fut körbe. A lábazat északi oldalán van a mináré bejárata, amely eredetileg nem a szabadból nyílott, hanem a dzsámiból. Az ugyancsak tizennégyszögű törzshöz az alapból való átmenetet a konikusan kialakított átmeneti tag képezi, amely szintén tizennégyszög keresztmetszetű. Az alapot az átmeneti tagtól körbefutó szögletes keresztmetszetű párkány választja el.

Az átmeneti tag oldallapjainak felületét - az egyes oldallapoknak megfelelően - egymást átlósan metsző pálcatagok díszítik.

A törzset az alsó és felső végződésénél egy - egy pálcatagból alkotott gyűrű zárja le. Az alsó övgyűrűn körbefutó és ismétlődő stilizált növényi ornamentika ül, amelynek mélyített vésésű mezői igen plasztikus hatást keltenek. Hasonló, de geometrikus mintájú mélyített tükörmezőket találunk a törzset fölül lezáró övgyűrű felett is.

A mináré körerkélyét ötszintben elhelyezkedő, sztalaktitokból képezett konzolsor tartja. A körerkélyt kerítő vaskorlát a XIX. század folyamán készült. Az erkélyre a mináré bejáratához hasonló, félköríves záródású ajtónyílás vezet, amely a mekkai irányba néz.

A minárét felül lezáró koronázó főpárkány négyszintben tagolt és plasztikájában a körerkély konzolsorát utánozza. Ez alatt ugyancsak körbefutó övgyűrűt találunk, amely alatt és fölött egyaránt bemélyített vésésű ornamentika húzódik körbe.

A mináréhoz tartozó és azzal szervesen egybeépült dzsámit bár 1841-ben lebontották, ennek ellenére a korabeli ábrázolások és az írott források segítségével megkísérelhető annak legalább is elméleti rekonstrukciója.